Mivel pontosan tudtuk, hogy Hoseok nem időzhet sokáig távol, így sietve szaladtunk az iskola felé, hogy megkeressük a tanárit, mivel múltkor is ott jutottunk haza. Felrohantunk a lépcsőn, versenyeztünk, mint három óvodás, hogy ki ér fel hamarabb. Hoseok nyert egy fél lépéssel, ja és Kihyun volt a második. Öm, az én lemaradásom is pótolható volt, aha álmomban, én még a lépcsőig sem jutottam el, mivel elejtettem a telefonom, amire páran sikeresen rá is léptek. Mentem ami menthető alapon szedegettem össze a darabokat, mikor egy fiú lépett oda hozzám. Azt hittem, hogy Hoseok vagy Kihyun az, így mosolyogva néztem fel rá, hogy elmondhassam mi történt, de nem ilyen kiszámítható ez, miért is lenne egyszer igazam, amikor itt egy valaki aki azt írja meg nekem amit akar. Akárki is az utálom, ha valaki találkozik vele ezt mondja meg neki, kérem! Egyszer úgyis megtalálom.
- Jihoon? - meresztettem rá a szemeimet.
- Honnan tudod a nevem?
- Az nem fontos, de te miért nem vagy órán?
- Előbb te - biccentett felém.
- Én nem diák vagyok - húztam ki magam.
- Ah...persze, gondolhattam volna, elvégre felnőttek is szoktak iskolai egyenruhában mászkálni - nézett végig rajtam, követtem a tekintetét, végigmértem magam. Szuper, most már szoknyává változott a shortom is, egyre jobb.
- Ez az előbb még nem volt rajtam - nem, nem tűnt fel, hogy épp égetem, hülyének tüntetem fel magam egy 18 éves előtt. Nevetve fogadta az idiótaságom, amin bevallom a helyében én is kuncogtam volna.
Ahogy a szoknyám peremét fogdostam, hirtelen kezdtem eltűnni. A fiú szemei majdnem kidurrantak annyira csodálkozott, mikor a kezeimre nézett. Lassan tűntek el a lábaim és a testem többi része is, már nem láttam semmit, akár egy vak. Újra az a fény jött elő, egy elvakító fény, miután kitisztult a látásom. Otthon voltam, kiabáltam a fiúk nevét, körbenéztem a házat, mindenhol, de sehol senki. Bevallom kicsit örültem annak, hogy minden a régi lehetett, na jó, ez túlzás, inkább az esett jól, hogy egyedül lehettem.
Jó korán lefeküdtem aludni, kiélvezve az egyedüllétet, enyém volt az egész ágy, nyugodtan mehettem még ki a konyhába mikor már csak egy hálóing volt rajtam, mert egyedül voltam. Egyedül voltam. Ez járt a fejemben, egészen addig, míg a kezdeti vidámság unalommá nem változott. Egy éve még vidáman éltem volna az életem magányosan ebben a nagy házban, de most. Egyik percről a másikra hiányozni kezdett az a két barom. A könyveim nem estek le, pedig azelőtt naponta többször kellett őket visszapakolnom. Most mind a helyén volt. Megcsörrent a telefonom, és akár egy kiéhezett társasági kutya, úgy ugrottam a zenélő gép felé.
- Hallo? - szóltam bele kedvesen.
- Szia, hívtalak ugye? - ez komoly berúgott? Most még ez sem zavart, csak beszéljek valakivel. Eszembe jutott anyám, a balesetem, az amit anya mindig mondott.
- Mennyit ittál?
- Jaja, itt nagy a buli, az előbb hánytam tarkón valakit, szerencsére nem tudják, hogy ki volt. Várj, most mindenki valami idiótát keres, aki lehányt valakit, segítek nekik!
- Kihyun! Várj már egy kicsit, hol vagy? - alig bírtam magamban tartani a nevetést.
- Leszarom, hogy hol vagyok, csak gyere értem! - hallottam a háttérben a bömbölő zenét, pár ismerős hangot, ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg itt van vége ennek a beszélgetésnek.
- Kihyun, hol vagy? - szóltam bele erényesen a telefonba.
- Valami kocsmában. Hol vagyunk Jeong Gukkk? - viccelődött.
- Jézus, ő is ott van?
- Minseo, itt vagy már?
- Hova kell mennem? - forgattam a szemeim. Végül az egyik pultos fiú meg tudta mondani, hogy hol is vannak ezek az idióták. Felkaptam magamra egy pólót, illetve egy farmert és kocsiba pattantam. Aha, csak a kocsma egy a IV. Körzethez legtávolabbi körzetben volt. Másfél órája nyomtam a gázt, mikor végre lefékezhettem a dobhártyagyilkos hely előtt.
- Kihyun! - ütögettem meg a vállát. - Te most velem jössz! - kezdtem el húzni magam után a kijárat felé.
- Nem, maradjunk még!
- Kihyun, nem!
- Légyszi - szorított magához.
- Részeg barom… Jobb lesz, ha lefekszel.
- Veled? - kapta fel a fejét.
- Nem, velem biztos nem. Majd a párnáddal, azzal - vakartam le magamról. Tovább vonszoltam, bár ellenkezett, olyankor mindig kapott egy nyaklevest. Tudom, tudom, nem épp a legbarátibb, de ha van más ötlet egy részeg férfi lecsitítására, akkor hallgatom!
A kocsihoz érve rutinosan akart a volán mögé ülni.
- Én vezetek! - csaptam rá a kezére, amit egy furcsa arckifejezés kíséretében simogatással akart semmissé tenni. Az egyik kezével simogatta az előbb megütött részt. Esküszöm, inkább egy durcás óvodás volt, mint felnőtt férfi.
- Minseo! - csoda, hogy a nevem tudja, eléggé kikészült. Bűzlött a piától, ám az undorom próbáltam máskorra tartogatni, hiszen úgysem segített volna rajta. Imádkoztam, hogy ne tegye tönkre a kárpitot, mert esküszöm lelövöm. - Én vezetek, Minseo! Én vagyok a férfi! - makacskodott.
- Kihyun, szerintem te most inkább áramot vezess, ne autót - a fülénél fogva vezettem át a másik oldalra, majd belöktem a kocsiba. Egész úton begubózva ült, a fejét nekidöntve az ablaknak, és arról beszélt, hogy Jeong Guk talált a pult alatt egy wécékefét, majd megkergetett vele két srácot, azt kiabálva, hogy “sündisznót vegyenek”. Aztán belekezdett az önsajnálatba, miszerint nem kapta el a fiúkat, pedig rendőr és rajta állt bosszút, megcsapkodta a kefével. Azt hittem ott fulladok meg. Nem, nem csak a sztori volt vicces, az inkább szánalmas volt, de az ahogy előadta, mint egy besértődött kisbaba. Még a hangját is elváltoztatta.
- Valakinek nincs egy cumija? - gúnyolódtam, mire valaki megbökdöste a vállamat. Azt hittem ott kapok szívrohamot. Le kellett fékeznem a kocsival, és félreállni, hogy nehogy történjen bármi. A hátsó ülésen egy vigyorgó, kigombolt ingű Jeong Guk ücsörgött. Valaki mentsen meg!
A kocsi motorja leállt, így nem zötykölődtünk. Mialatt én Mr. Vigyorival tárgyaltam, Mr. Baba elaludt. Csak nevetni tudtam kínomban, bár a sírás is elég közel volt hozzám. Egy részeg éber férfi, és egy részeg alvó férfi, szemben egy józan, álmos nővel. Ja, és még mindig a 3. emeleten lakom.
- Jeong Guk, tudsz nekem segíteni? - próbálkoztam, aztán mikor megszólalt egy kis remény költözött belém.
- Kit kell lecsukni?
- Nem abban kell segítened.
- Akkor miben? - nevetgélt tovább.
- Segítened kell felvinni Kihyunt a lakásba - magyaráztam.
- Mit csinált? Mennyit kap? - meredt rám.
- Nem kell lecsuknod, csak segítened kell felvinni a lakásba.
- Ja, de ezt mondhattad volna, segítek - legyintett, majd bealudt.
Egy sóhaj hagyta el a számat.
- Anyu, megint igazad volt! - döntöttem hátra a fejem, neki a fejtámlának.
- Mit mondott? - hajolt a fejem felé Jeong Guk.
- Huh? - azt hittem alszik. Így mindjárt más a helyzet, tud segíteni nekem. Remélem.
Szia!
VálaszTörlésVéletlenül kattintottam a blogodra, utána folyton szembe jöttél a csoportban. Úgy gondoltam beleolvasok, hogy mit művelsz, viszont egyáltalán nm tetszett, hogy semmilyen jelzést nem kapsz. Szomorú és dühítő. Így arra gondoltam, írok neked. A kritikámban semmilyen rossz szándék nincs, építőként írom neked.
Nem tudom, hogy hány éves vagy és mióta írsz, de remélem, hogy segítek neked! Nem kötelező megfogadni amiket írok, de kérlek ne vedd támadásnak! :)
Először is a design, az oldal kinézete nagyon szép: egyszerű szürkészöld, így nagyobb hangsúlyba kerül a fejléc, mely nagyon szép! Tényleg! Nos, mivel a külső megtetszett, beleolvastam a tartalomba. Ütős, mit ne mondjak, nem olvastam még ehhez hasonlót, és felkeltette az érdeklődésemet, tömör volt és pont annyit írtál le belőle, hogy felkeltse az ember érdeklődését.
Betűméret szerintem teljesen rendben van, viszont ajánlom figyelmedbe a középre zárt beállítást, mert így egy kicsit csálé a szöveg, ráadásul mikor telefonon nyitottam meg a mondatok tördelése annyira szétcsúszott, hogy olvashatatlan lett az egész. Középre zárásnál lesz egy szép ruhája a szövegnek :)
Ami kicsit elgondolkoztatott, az a "kötet" szó. Ugye kötetről akkor beszélünk, mikor egy történetnek több kötete van, pl Gyűrűk Ura, Harry Potter és azon belül fejezetek, fejezetcímek. Nos, ez nekem - személy szerint- zavaró, de ahogy olvastam a sztorit, talán ezek a "kötetek" mind más könyvet jelentenének?
Helyesírásoddal én nem találtam kivetnivalót, van pár elgépelés, de nem zavaró. Ami inkább zavaró, az a párbeszéd, mellyel kicsit hadilábon állsz, de tanulható :) Először is nem kell minden mondat után pontot tenni, mert nagyon zavaró és nem is helyes. Amennyiben a hozzászólás magában értelmes, külön mondatként kezelik. Ilyen párbeszédek esetében a közlés végére ki kell tenni a pontot és a kommentár nagy betűvel kezdjük.
pl. "- Ez az én házam. - jelentette ki."
HELYESEN: - Ez az én házam - jelentette ki.
vagy
"- Hoseoknak hívnak. - kacsintott."
HELYESEN: - Hoseoknak hívnak. - Kacsintott.
Vesszőgondjaid is akadnak, felsorolásnál, tagmondatok közt, megszólítás előtt, kötőszavak előtt és indulatszavak után mindig vesszőt teszünk.
Mivel a közlés és a hozzászólás egy mondatnak számít, a közlés végére nem kell kitenni pontot. A hozzáfűzött megjegyzés pedig kisbetűvel kezdődik. Amennyiben a mondat végén kérdőjel, felkiáltójel áll, a hozzászólás abban az esetben is kisbetűvel kezdődik (ez mondjuk jó nálad, de fentebb említettem, hogy nem kell mindenhova pontot kitenni pl."- Ja, de ezt mondhattad volna, segítek. - legyintett, majd bealudt."
HELYESEN: - Ja, de ezt mondhattad volna, segítek - legyintett, majd bealudt.
Még a legelején láttam nagyon zavaró tényezőt, ez pedig, mikor egybeírunk kérdő és kijelentő mondatot és ilyenkor bibi a mondatvégijel.
pl. "- Héhéhé, honnan van fegyvered!"
HELYESEN: - Héhéhé, honnan van fegyvered?
Nos, a héhéhé-hez felkiáltó jel kel, a mondat másik része a kérdőjel, szóval a mondat második részét vesszük figyelembe és ahhoz igazítjuk a mondatvégi jelet, tehát kérdőjel lesz.
pl. "- Mikor vásárolt, elég gyér a kínálat?"
HELYESEN: - Mikor vásárolt, elég gyér a kínálat.
Utolsó tagmondatot vesszük figyelembe, ezért lesz pont. Ha nagyon nem megy, inkább vedd ketté a mondatot és így majd rájössz milyen jelet kell alkalmazni.
Érdemes a számokat betűvel kiírni!
Köszönöm, nem is tudod mennyire jól esett, ez a kritika. Lehet furcsa, de jól esett. Mint az előző válaszomban, itt is elmondanám, hogy annak a programnak a keretein belül rengeteg minden változott az írásomban. Te még csak az elejét, tehát a kritika előtti részt olvastad, ezért körülbelül arra számítottam, amit már megkaptam ott, aztán bumm...pont nem azt kaptam. Volt, aminek a szöges ellentétét írtad le, mint például a szöveg igazítása, vagy a párbeszédek. Persze, nem foghatok mindent rájuk, nem is áll szándékomban, csak furcsa volt, így gondoltam megemlítem. Neked valahogy jobban hiszek, mint nekik, elvégre te magadtól írtad le ezeket, nem egy program keretein belül daráltad le a sablon szöveget.
TörlésA tagmondatoknál, mi mindig úgy tanultuk, hogy a mondat elejét kell alapul venni, de lehet, hogy ez így helyes, mint ahogy te írtad.
Amint lezajlik a felvételim, ezt is kijavítom majd az első részeknél is.
A vesszőket megemlítették akkor is, azóta sokat fejlődtem ilyen téren, azt hiszem.
A blog kinézetével nagyon sokat foglalkoztam, nem azért, mert felszínes lennék, csupán szeretek fejléceket csinálni, illetve, ha az megvolt, akkor miért ne emleném ki. Ennek ellenére, rajtad kívül senki sem vette még észre, nem mintha annyira epedeznék azért, hogy mindenki dicsérgesse, isten ments!
Amúgy tizennégy éves vagyok, és eléggé kezdő, így méginkább örültem a véleményednek.
És akkor most szimpla olvasói szemmel fogom boncolgatni a történetet :)
VálaszTörlésMásodik kötetig jutottam, őszinte leszek. Annyira felkeltette az érdeklődésemet a tartalom, hogy akkorát is csalódtam. Ez nem a te hibád (vagy mégis?),de min szimpla olvasó nekem ez a véleményem:
Az előszónál, vagy ahogy te írod, előjátéknál is ráncoltam a szemöldököm. Oké, híres szerző, meg minden, de mégis csak ember. Szóval mikor felbukkant Hoseok a nappaliban üldögélve a kiscsaj nagyon könnyen túltette magát a dolgon és Hoseok sem rémült meg nagyon. EZ nem hiteles, te ilyen könnyen túlléptél volna a dolgon, hogy egyik pillanatban otthon, másik pillanatban meg már LA? Utána újból Szöul? Ez is érdekes, hogy miért váltakozik ilyen hamar a helyszín, miért nem fejted ki jobban?
Mikor a főszereplőd rájön, hogy az egyik könyvéből pattant ki a karakter az úgy nagyon jó, kicsit sokkot kapnék, de totál izgatott lennék, hogy WHY?! Szóval oké, hogy a lány írta a történetet, tud mindent,de... mi nem. AZ olvasó nem. Ez egy fanfic, mindenki tudja, hogy néz ki Hoseok, de most hogy képzeljem el? Vörös hajjal? Frufruval? Szemüveggel? A főszereplődről sem tudunk mindent. Több személyleírást! Külsőt! Ez nagyon fontos! Nem azt mondom, hogy az utcát seprő néniről részletesen személyleírást adj, hogy még azt is tudjam, hol vannak ráncai és melyik foga lyukas, de a fő karakterekről írhatnál valamit. Gondolom a főszereplős sem minden könyvében úgy képzelte el Hoseokot, hogy mélybarna egyenes tincsei vannak és ugyanabban a ruhában van egész végig.
És igen, a könyvek. A szereplők életre kelnek, de az adott könyvről nem tudunk meg semmit. Kicsit írhatnál arról többet is, mert így ...kicsit fura és több kérdőjel lesz az olvasóban, mint amennyit láttatni engedsz.
Első kötet. "Nagy vadállat rám borult. Nayeon próbálta rólam leszedni az eszméletlen fiút." Gondolom leütötte, de ezt nem tudjuk meg. Miért borult hirtelen a srác a szereplődre? Meleget érzett, biztos vér, de a főhős nem látja, nem tudja mi az, így az olvasó sem. Miért lett hirtelen eszméletlen? Mivel ütötte le? Mi történt a fiúval?
Nayeon.... ki is az? A főhős ismeri, hisz ő alkotta meg az egészet, de az olvasó megint nem tud róla semmit. pl "Ott volt a földön Nayeon, a szerencsétlenül járt lány, ki örömlányként tengette mindennapjait. Ránéztem és ismét sajnálat öntött el, mint mikor leírtam a karakterét." Utána dobozban a feje...bizarr és nagyon hamar történt.
Utána ott lesz hirtelen a srác, aki segít neki - nem tudjuk hogy néz ki, ki az és miért segít a lánynak?
Nem írtad, de gondolom ez már másik könyvbeli jelenet, ezt kihangsúlyozhattad volna.
Második kötet. Itt már annyira elment a lelkesedésem, hogy csak szimplán olvastam. És hirtelen történt egy nagy váltás. Ülünk a kocsiban, mintha baleset lenne, de közben mégsem... annyira homályos lett, nem értettem. Oké, hogy az "anya, én nem ittam" nagyon szomorú és lélekfacsaró, de ha mondjuk jobban köré írtad volna a történetet, jobban átjön, mert így olyan, mintha hirtelen egyikből a másikba ugrottunk volna. Kérlek, ha másolsz valamit, akkor tedd idézőjelbe vagy dőlt betűbe - mintha csak visszaemlékezne, vagy valami, lehet ez lett volna a célod, csak nem tudom -, mert ez egy híres szöveg, ez a "levél" az internetet bejárta és rosszat tesz az író imázsán, ha csak szimplán másol. Erre azért figyelj :)
Nem olvastam tovább, úgy gondoltam így is sok lesz, amit leírok.
Nagyszerű történet pattant ki a fejedből, ha kicsit odafigyelsz a formázásra és a történetvezetésedre, akkor egy nagyon szuper fikció születik meg. Nem kell, hogy mindent kukába vágj, újra írj, ha a következő részt kicsit is átgondoltabban írod, akkor az már fejlődés :)
Van tehetséged, csak gyakorolni kell, sokat-sokat! Jók a hibák, mert azokat kilehet javítani, de ehhez az kell, hogy az "író" belássa azokat és kijavítsa. Hidd el, sokkal többen fogják olvasni és persze elsősorban magad miatt írj!
Még egyszer kiemelném, hogy segítség gyanánt írtam ezeket a sorokat, ha gondolod a továbbiakban segíthetek :)
További sok sikert!
S.
Nagyon köszönöm, ennyire részletesen még nem kaptam véleményt, mint ahogy te leírtad. A történet az elején eléggé más, mint az újabb "köteteknél", amik valóban a könyvekre utalnak, csak kicsit kifordítottan. Egészen a 6-7. Kötetig nem kaptam semmit, semmi építő kritikát, tényleg semmit, csak annyit, hogy "jó". Tisztában voltam vele, hogy nem az, csak könnyebb hitegetni a másikat. Aztán, megláttam egy lehetőséget, amin keresztül kaphattam nálam gyakorlottabb embertől véleményt, kritikát. A történetre például már rögtön azt kaptam, hogy nem valami egyedi, volt már hasonló, ami a te elmondásod alapján egyedi, az elméletileg mindennapi dolog... Mondjuk én nem találkoztam még ilyennel.
TörlésEz az első komplikáltabb fanfictionom, sőt, ilyen komoly történetem sem volt még. Az elején valóban kevés volt a leírás, ezt a későbbiekben már pótoltam, illetve amint lezajlik a felvételim, a régieket is újraírom, a vélemények szerint.
A leírásoknál gondolok a szereplő érzelmeire is, ami az első részeknél nincs is, nem írtam róla. Köszönöm mégegyszer ezt a hosszú véleményt, azt pedig végképp, hogy szántál rá időt, hogy elolvasd.