-Hoseok, mostmár kérlek tegyél le!- mocorogtam.
-Eszemben sincs.- direkt azért csinálta, hogy húzza az agyamat. Egy beleegyező sóhajtással tudattam vele, hogy most nyert és cipelhet tovább. Egy kósza gondolat futott végig a fejemben, amitől vezérelve kicsit jobban megszorítottam őt.
-Ezt szándékosan csinálod, igaz?- fordította annyira hátra a fejét amennyire csak tudta. A földszinten voltunk még csak, ott kerestünk valakit aki esetleg itt dolgozik, vagy valami, de hiába. Nem találtunk senkit.
-Olyan deja vum van.- kuncogtam.
-Nekem mondod.
Végre lerakott a földre így megnyújtóztathattam a végtagjaimat. Hoseok a bejárati ajtóhoz lépett, majd elkezdett rajta be és ki járkálni. Egy ideig furcsállva néztem őt, majd rájöttem mit akar. Felálltam a földről, majd odasétáltam hozzá.
-Hoseok, már huszadjára sétálsz át azon az ajtón. Nem visz vissza.- álltam elé. Nem foglalkozott velem, csak sétált magával húzva engem.
-Sikerült! És te még le akartál beszélni!
Nem mondtam neki semmit, csak elmentem tusolni, majd egyenesen az ágyam felé vettem az irányt. Mivel annyi erőm sem volt, hogy felöltözzek, így fehérneműben dőltem az ágyba. Magamra húztam a takarót és már aludtam is, vagyis akartam.
-Mit akarsz?- nyitottam ki az egyik szemem. Hatalmasra nyílt szemekkel guggolt az ágyam mellett és nézett rám.
-Nem tudom hol van a cuccom. Nincs a kanapén és a helyén sincs.- jelezte felém a problémáját.
-Hoseok, felnőtt vagy én pedig álmos, szóval nem érdekel, hogy hogyan, de old meg valahogy.- motyogtam egyenesen a párnámba.
Szó nélkül felállt, majd elsétált. Az ajtó hangját nem hallottam, amit furcsálltam is. Az ágy mellettem besüppedt.
-Te meg mit…?- fordultam felé.
-Azt mondtad oldjam meg valahogy. Megoldottam.- dörgölőzött a párnának.
-Ott feküdt Woonam is…- dobtam oda neki ezt a mondatot, hátha eltérítem az ötletétől.
-Hahaha, hétvégén mostad ki miközben azt kiabáltad, hogy semmi közöd nincs ahhoz a szeméthez.- vigyorgott.
-Szuper.- fordultam el tőle jelezve, hogy nem akarok tovább beszélgetni.
-Akkor maradhatok?- felemelkedett, hogy lássa az arcom.
-Még egy szó és kidoblak.- nyomtam vissza a matracra a tenyeremmel.
Másnap csak délután kellett bemennem a kiadóhoz egy megbeszélésre, így a délelőttöm szabad volt. Reggel halk szuszogás ütötte meg a fülem. Megfordultam, mivel tippem sem volt, hogy ki lehet az. Mikor felé fordultam sikeresen találkozott az orra az enyémmel a közelség miatt. Elég kicsi ágyam van, ezt aláírom, de azért volt ott még mögötte hely ahol elterülhetett volna. Elég nehéz volt bevallani magamnak, hogy cukin aludt. Halkan szuszogott, amitől ismét álmos lettem.
-Mit nézel?- motyogta. -Hm? -nyitódtak ki a szemei.
-Ki? Én? Semmit.
-Ja, igen én is így láttam. -egy pillanatra lecsukta a szemeit, majd újra rám nézett. -Le kéne szoknod arról, hogy hangosan gondolkodsz.- mosolyodott el.
-Huh?
-Szóval cukin alszom.
-Azt nem úgy értettem…
A munkahelyemre érve furcsa pillantások, méregető szempárok közt jutottam el az irodáig.
-Miss Lee!- támadott le a kiadóm titkárnője. -Tegnap bejött, majd mikor maga után mentem puff. Nem volt bent. Mindenhol kerestem.- tapogatott végig.
-Park asszony!- állítottam le kedvesen. -Sok dolgom volt.- meg sem várva a következő kérdését beléptem az irodába. Várt a papírmunka.
-Minseo! A sikerünk kulcsa!- lépett be az ügynököm és a jobbkeze, mint mindig. Ezzel csak egy baj volt. A jobbkeze.
-Ő meg mit keres itt?- álltam fel dühösen.
-Ah, az új munkaerő. Kwon Woonam.- mutatott a büszkén álló fiú felé.
-Ismerem az urat.
-Ah, igazán. Akkor könnyebb lesz a közös munka.- csapta össze a kezeit.
-Nem. Pont ellenkezőleg. Én ...soha...nem ...fogok...vele...dolgozni.- hagytam meg a szavak közötti szünetet, hogy nyomatékosítsam őket. Azt akartam, hogy a szavaimnak súlya legyen.
-Minseo, ne csináld ezt!- szólalt meg Woonam.
-Egy ne hívj a nevemen, kettő fogd be a szád, három húzz vissza oda ahonnan jöttél és szállj ki az életemből. Ja és négy, üdvözlöm azt a kurvát akivel olyan jót buliztál aznap este mikor belém jöttél az autóddal te vadbarom.- néztem végig a szemébe. Úgy láttam megleptem. -Sungbae, maga pedig igazán utánajárhatna, hogy kit vesz fel. Majdnem megölt, magam pedig azt kéri, hogy dolgozzak vele?- fordultam a sokkolt főnököm felé.
-Én...én nem tudom mit…- hebegte.
-Minseo!- szólalt fel újra.
-Egy!- vetettem rá egy szúrós pillantást.
-Az a sarki lány a húgom volt.- nyelt egy nagyot.
-Huh?- kaptam fel a fejem erre a mondatra. Ő sem gondolta, hogy beveszem, hogy az amerikában élő húga aki már házas itt lesz egy bárban...ch. Ennyire bolondnak nézek ki?
-Maga összejött a saját húgával? Takarodjon! Idióta!- mutatott az ajtóra a főnököm. Magam sem értettem a reakcióját, de ahogy jobban belegondoltam rájöttem a dolog nyitjára. A lánya volt az oka. Nagyon kiakadt, hogyha ilyen dolgokról volt szó. Most pont kapóra is jött. Egy bájos mosolyt küldtem a távolodó fiú felé majd az összhatás kedvéért integetésre emeltem a kezem. Mint egy modell mozgattam az ujjaim és vigyorogtam. Éreztem, hogy ezzel vége van a mi közös életünknek.
-Most, hogy megvagyunk beszélhetünk az új könyvről.- dörzsölte a markát Ho Soung.
Megbeszéltük a részleteket. Gondoltam elmegyek vásárolni, hiszen Hoseok kieszik a teljes vagyonomból. A bolt polcai közt sétálgatva akaratlanul is elmosolyodtam egy-egy páron akik mosolyogva sétáltak együtt a kocsit tolva. Eszembe jutottak a napok Woonammal, de minden egyes gondolatot egy fejrázással takarítottam el a fejemből. Telipakoltam a kosarat minden féle zacskós ramyunnal és kimchivel, mivel azt akkor is meg tudom csinálni, ha nincs időm.
-54.000 won lesz.- jelentette ki unottan a fiatal pultoslány. Mikor odanyújtottam a pénz felnézett rám, majd elképedt.
-Lee Minseo!- kiáltotta el magát, mire a közelben mindenki felkapta a fejét. -Kérhetnék egy aláírást?- halkult el a jelem kérésére.
Kis idő múlva elhagytam az üzletet. Hazafelé vettem az irányt a hideg éjszakában. A lakásom ajtaját kinyitva egy érdeklődő fiú feje fogadott. Olyan volt, mintha várt volna rám.
-Baj van?- kérdeztem miközben levettem a kabátom.
-Sajnálom.- suttogta. -Nem tudtam meg…- felkapta a földről a zacskót, majd szó nélkül besétált a konyhába. Sietve követtem, mivel nem értettem, hogy mi van vele. Végig a földet nézte.
-Minseo, hát megjöttél?- állt fel a kanapéról a vendégünk. -Már vártalak Picim!- lépegetett közelebb.
Mindenkinek Boldog Karácsonyt!
~Yoyo^•^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése