-Hoseok!- másztam ki az ágyból a hasamra szorítva a kötszert. Végigsétáltam a teljes lakáson, míg végre hangokat hallottam a dolgozószobám felől. Benyitottam.
-Héhéhé!- nyomott a szemeim elé valamit. -Szorítsd oda, ebbe nem nézhetsz bele!- furcsa hangja volt.
-Mi ez?
-Az időgép. Tudod, te adtad nekem ezt a munkát…- dolgozta tovább az alkatrészeket, hogy elérjék a megfelelő formát.
-Ah, értem.- álltam mozdulatlanul. Eléggé melegem volt, de ezt betudtam az égő tűznek és a rengeteg ruhának ami rajtam volt, így csak álltam tovább és mozdulatlanul tűrtem ahogy az izzadtságcseppek csepegnek a homlokomról.
-Örülök, hogy jobban vagy...már ideje volt.- sétált el mellettem, mire én utána rohantam.
-Milyen hónap van Hoseok?- álltam az útjába.
-Március.- mosolyodott el.
-Hát persze, márciusba ugrottunk...hisz a könyv is ugrott.- kezdtem el a hangos gondolatmenetemet.
-Amúgy miért írtad bele magad a könyveidbe?- nevette el magát.
-Én nem írtam. Neked nem is kéne élned, csak egy kitalált figura vagy.
-Ch, te sétálgatsz épp egy kitalált figura házában...sőt, te mutatkoztál be neki meztelenül.- újra felszökött az a perverz mosoly az arcára. Megtörölte egy törölközővel az arcát, illetve a nyakát is, majd elment tusolni. Leültem a kanapéra, kicsit ismerős érzés bolt, csak most épp Hoseok tusolt és én ültem a nappaliban. Vicces.
Bekapcsoltam a tévét, otthonosan elhelyezkedtem és kapcsolgattam az adók közt.
-”Lee Minseo írónő autóját összetörve találták meg egy kis utcában. A rendőrségi jelentések szerint két autó karambolozott. Az utasok közül az írónő szenvedett komolyabb, akár halált okozó sérüléseket. Az esettel foglalkozó tisztek azt is elárulták, hogy a másik sofőr ittasan vezetett, ami ugyan ne bűn, de balesetet okozva komoly büntetést von maga után. A férfit a helyszínen letartóztatták, a vele utazó nőt pedig a kórházba szállították. Itt van velünk Mr. Lee rendőrfőkapitány. Kérem mesélne az esetről?
-Az eset tegnap történt fél tízkor, az írónő házához közel. A balesetet okozó autó sofőrje alkoholt fogyasztott közvetlenül a baleset előtt, emellett még rengeteg üres és felbontott üveget találtunk a járműben, melyeknek egyike okozta az anyósülésen ülő nő halálát.
-Tehát a másik utas meghalt?
-Igen, még a tegnapi nap folyamán életét vesztette.
-És mit tudhatunk az írónőről?
-Lee Kisasszony...hát… A sérülései meglehetősen súlyosak voltak, az orvosok lemondtak róla. Úgy tűnt,hogy a helyszínen veszti életét, de a helyszíni szemle alatt nyoma veszett. Nem tudni hová lett.
-Tehát nem tudni hová lett? Ezzel búcsúzunk kedves nézőinktől. Újabb fejleményekkel a holnapi adásunkban várjuk önöket.”
Másnap első dolgom volt, hogy lejelentkezzek a rendőrségen, ahol kételkedve vették fel a vallomásom, mivel nem voltak rajtam sebek. Nyoma sem volt a kis balesetemnek. Elvégre már több hónappal többet megéltem mint a jelen, ha vehetjük így. Végül az ujjlenyomatom alapján hittek nekem. A sajtó persze még aznap leközölte a híreket. Sok pletyka terjengett, miszerint nem én ültem az autóban, vagy, hogy boszorkány vagyok. Olyat is hallottam, hogy a baleset sem történt meg, csak kellett a címlap. Nagyon nem, pont ellenkezőleg. Hazaértem. Amint becsuktam magam mögött az ajtót egy könyv puffant a padlón. Ismét. Már kezdtem megszokni.
-Na, gyerünk! Mire várunk még, megint élessz fel valakit ebből a fikcióból! Tegye tönkre még valaki az életem. Hozz ide egy gyilkost, hisz azért alkottam, nem?- kiabáltam a könyvnek.
-Piszkos játék.- szólalt meg mögöttem Hoseok.
-Ah, ne ijesztgess.
-Rossz a lelkiismereted?- vette ki a kezemből a könyvet, majd megnézte, hogy hol van nyitva. -Oh, most figyelj!- emelte fel az ujját.
Csengettek.
-Ki az?- kapkodtam a könyvért.
-Te írtad, nézd meg!- mutatott az ajtóra. Nem tudtam, hogy mit tegyek, elvégre ez Los Angeles, Hoseok háza, és valószínűleg az ő egyik idióta ismerőse lesz az ajtó túloldalán. Nem hinném, hogy akarok vele találkozni. El is indultam, de nem a bejárat felé, hanem a szoba felé.
-Lee Minseo!- zavart meg egy kiáltás az ajtó túloldaláról.
-Minseo, ez Seoul…- rakta vissza mosolyogva a könyvet, de nem a helyére, hanem arrébb tolva két másik könyvet betuszkolta harmadiknak. Nem kérdeztem semmit, csak végignéztem a jelenetet, majd az ajtóhoz siettem.
-Igen?- nyitottam ki a nevem hallatára a bejáratot. Egy egyenruhás fogadott.
-Üdvözlöm! Jeon Jeong Guk rendőrtiszt, Seoul II. körzet.- mutatta fel a csillogó jelvényt.
-Elnézést, de kicsida?- kérdeztem vissza kiguvadt szemekkel.
-Jeon Jeong Guk rendőrtiszt, Seou…
-Azt értettem.- vágtam közbe, ezzel valószínűleg eléggé összezavartam őt. -Jeon Jeong Guk, “A piszkos játék” egyik mellékszereplője. Fő feladata, hogy elkapja a tettest, ám soha nem sikerül neki, végül belepusztul.- mondtam el neki burkoltan a sorsát, amitől szerintem már tényleg egy idiótának nézett.
-Elnézést, de nem teljesen értem magát.- mosolygott kínosan.
-Nem is kell. Nayeon miatt jött, igaz?- kérdeztem meg, bár tudtam a választ. -Jöjjön be!- engedtem neki utat, még mielőtt megszólalhatott volna.
-Ezt az említett személynél találtuk. A maga neve van rajta.- nyújtotta át a kis fecnit, amire a nevemen kívül még egy “segíts” felirat volt írva. -Ismerős?- nézett rám úgy, mintha gyanúsítgatna.
-Már elnézést, de maga most gyanúsítgat engem?- döntöttem el oldalra a fejem.
-Ez a munkám része.- próbálta kimagyarázni a helyzetet. Nem igazán foglalkoztam vele, hogy mit gondol, de azért jó lenne, ha nem csukna le a semmiért.
Felvette a vallomásom, majd elnézést kérve a telefonjával a terasz felé vette az irányt.
-Tegnap bevittek egy részeg fickót, azt hiszem Jhope volt az.- csíptem el egy apró mondatot a beszélgetésből.
-Elnézést, munkaügyek.- ült vissza elnézést kérően hajlongva.
Nem sokkal később kilépett az ajtón. Ezzel egyidejűleg megjelent Hoseok is.
-Mit csináltál te?- nézett rám nagy szemekkel.
-Hogy-hogy mit?
-Hogy kerültél a buliba?- csak mereven állt, szinte azt sem láttam, hogy lélegzett-e.
-Szerinted tudom?- húztam fel a szemöldököm.
-Ez, ez a könyv.- emelte le a polcról a Piszkos játékot.
-Igen, ebben van az a hely.
-Én és te nem vagyunk benne, akkor miért voltunk ott?- futotta végig a lapokat.
-Erre most tudnom kéne a választ?- álltam továbbra is mozdulatlanul.
Egy ideig ott álltunk a nappali két szélén. Az ő kezében a könyv volt, az enyémben pedig az egyik lapja.
-Azt honnan szedted?- mutatott rám.
-Mit?- ekkor vettem észre a lapot a kezemben.
-Mi van rajta?- ugrotta át a kanapét, majd azzal a lendülettel kikapta a kezemből.
“Amióta megtudta a titkot csak dolgozott. Egyre közelebb volt a megoldáshoz, ahhoz, hogy felépítse az álmát. Az időgép utolsó darabjait készítette. Hajnaltájt kész lett. Térdrerogyott a műve előtt. Tíz éve dolgozott rajta, tíz hosszú évig. A fejéről letépte a védőmaszkot, majd a földre dobta. Beszállt és utazott…
Az időben.”
-Hoseok, ez a történeted vége.- lengettem a lapot.
-Tehát megépítem? Tényleg?- kezdett örülni magának, mit sem törődve azzal, hogy épp miről volt szó előtte.
-Hoseok…
-Tehát megépítem. Minseo, mi a titok?- fordított maga felé a vállaimnál fogva. -Kérlek!- láttam rajta, hogy nagyon szeretné tudni, de mégsem mondtam neki semmit.
-Hoseok, Los Angeles! Építs!- jelentettem ki határozottan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése