Reggel nem találtam a szobában Hoseokot. Kétes érzések kavarogtak bennem, nem tudtam mit gondoljak. Most vajon Los Angelesben van, vagy esetleg bújócskázik velem? Így gondolkodtam miközben szétnéztem a házban. Sehol senki. A könyvespolchoz sétáltam, ahol ismét le volt esve egy könyv.
-Már megint a Piszkos játék?- vettem fel a borítója alapján felismert, megviselt állapotú könyvet.-Miért mindig te esel le?- raktam vissza a polcra, ám mégis visszakaptam érte és jobban szemügyre vettem. Kikaptam az elejére behelyezett kiszakadt lapot.
“Csendben ücsörgött a tévé előtt, mögötte az ablakok játszadoztak Los Angeles éjjeli világításaival.”
-Hoseok, ezt csinálta most is…-csuktam be óvatosan a könyvet, majd gyorsan beillesztettem a helyére. -Ottmaradsz!- kiáltottam rá.
-Bocs Minseo, nem akartalak megijeszteni!-emelte fel a kezeit Woonam.
-Ah, szia!- vakartam meg a tarkóm zavarodottan.
-Kivel beszéltél, ha csak most vettél észre?- éreztem hangján, hogy egy idiótának néz.
-Ja, én csak…
-Beszélgettél egy könyvvel.- ölelt magához.- Elmeroggyantként is szeretlek.- kibújtam a karjai közül, majd egy jó nagyot rácsaptam a mellkasára.
-Mehetünk, te bunkó?- kérdeztem türelmetlenkedve.
-Persze.
Szokásos módon elvitt a munkahelyéig, én pedig onnan mentem ahova akartam. Gondoltam bemegyek a kiadóhoz.
Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, majd szinte látni sem láttam a nagy fényességtől. A színes világítások csak úgy száguldoztak a táncoló emberek között. Egy discogömb lógott le a mennyezetről, szintén világítást nyújtva. A zene üvöltött, csak úgy mint a ‘társalgó’ emberek. A pultosok keverték az italokat, míg a könnyűvérű táncoslányok mutogatták magukat az emelvényeken.
“Úgy ringatták magukat, ahogy csak tudták. Hol egy popsi, hol egyéb más villant”
-Elnézést, de mi ez a hely?- léptem oda az épp mixelő pultoshoz.
-Maga sokat ihatott, ha nem tudja mi ez a hely. Üdv a PalliBully-ban.- mosolygott, mint aki idiótának néz engem.
-PalliBully?- néztem szét újra. -Hoseok!- szaladtam az ismerősnek tűnő fiú felé. -De mit keres ő itt?- motyogtam. -Hoseok!- nyitottam be a helyiségbe, ahol nem épp a keresett személy állt.
-Szia kiscica!- húzta mosolyra a száját miközben méregetett. -Nem láttalak még erre, új vagy?- lépett közelebb.
-Nem, én nem dolgozom itt!- ráztam a fejem egyre csak hátrálva.
-Hova sietsz?- támaszkodott meg az ajtóban. -Elég szemrevaló vagy!- fogta meg az államat, majd megemelte. Éreztem, hogy egy forró könnycsepp végigfolyik az arcomon. Pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben, én alkottam. Én teremtettem olyannak, aki képes bármire azért, hogy megkapjon valamit amit akar.
-Engedjen el!- löktem el a kezét.
-Hé Hyung itt a nő!- lökött be valaki egy táncoslányt az ajtón.
-Nayeon.- suttogtam.
-Nem kell, már van velem valaki.- mosolygott rám.
-Engedjen el!- rúgtam belé.
-Jaj de ideges itt valaki…- gúnyolódott, miközben lefogta a kezeim.
-Azt mondtam engedjen el!- kiáltoztam hátha meghallja valaki.
-Mióta érdekel engem, hogy mit mondasz?- fordította maga felé a fejem. -Jaj, ez a szép pofi. Kár, hogy holnap már nem lesz ilyen kipirult a téli széltől.- szorította meg az arcom.
-Nayeon!- néztem a lányra, aki csak a falatnyi ruhájában próbálta takargatni magát a földön ülve.
-Mit vársz, majd egy kurva fog segíteni neked?- nézett lenézően a lányra. -Először te jössz, aztán levezetésnek ő. - kezdett el tolni az ágy felé. Kapálózva ellenkeztem, mire válaszul erős szorítást és ütéseket kaptam. Belemarkolt a hajamba, majd hátra kezdte húzni.
-Szemétláda!- lökdöstem el magamtól.
-Mond még egyszer, annyira tetszett!- fogta ismét az állam. Leköptem. -Zabos, de tetszik.- vihogott. -Tudhatnád, hogy mindig megszerzem amit akarok.- nyomta a száját az enyémhez. A tenyereimmel kezdtem csapkodni, majd az ökleimre váltottam, de nem hatott. Az egyik kezével könnyedén hárította el a kezeim, hogy befejezzem a püfölést.
Meglökött, én pedig a kemény matracra zuhantam. Elkezdett felém mászni, egy ronggyal a kezében. Tapogatóztam magam körül, hátha találok valamit amivel segíthetek magamon.
-Engedje el!- hallottam a lány sikító hangját, majd a nagy vadállat rám borult. Valami forró folyt végig a megtépett pólómon. Nayeon próbálta rólam leszedni az eszméletlen fiút, kisebb-nagyobb sikerrel, ugyanis nem mert a véres testrészeihez érni. Végül csak leküzdötte rólam és zokogva a földre esett.
-Nayeon, sietnünk kell!- próbáltam őt összekaparni, de ezt pont ilyen állapotban nem éppen sikerült.
-Szaladjon, nekem itt kell maradnom.- nézett rám.
-Miért kéne itt maradnia?- próbáltam felsegíteni.
-Nekem ez van megírva.- zokogott tovább. -Szaladjon!- mutatott az ajtóra.
-Ez van megírva...ne féljen, átírom. Meg fogom változtatni, ígérem.- rohantam ki a szobából, majd füttyögések és kísérő szemek közt hagytam el a szórakozóhelyet, ahova el sem akartam jönni. A hátsó ajtón mentem, mert pontosan tudtam, hogy az első ajtón nem jutok ki. Direkt írtam így, hogy a főszereplő ne juthasson ki...
“Szaladtam kifelé, kitártam az ajtót. A biztonságiak akár egy rongyot, úgy dobtak vissza a rám váró fiúk elé. Azok megragadták a karom, majd visszavonszoltak a szobába.”
Kinyitottam a számzáras ajtót, könnyedén, hisz tudtam a kódot, majd szétnézés nélkül rohantam volna, de belefutottam valakibe.
-Hát te meg!?- kapta el a karom egy fiú, akinek egy nagy dobozt vertem ki a kezéből. A doboz kinyílt, majd Nayeon feje villant ki belőle.
-Na-nayeon?- borultam le a dobozhoz.
-Nem érek erre rá, gyere, visszaviszlek!- ráncigált.
-Én nem dolgozom itt!- ellenkeztem.
-Akkor ez…?- mért végig felhúzott szemöldökkel.
-Csak azt akarták…- néztem Nayeonra, akinek megígértem, hogy meg fogom menteni.
-Kihyun, végeztél már?- kiabáltak a távolból.
-Még nem.
-Mi tart ennyi ideig, a főnök már így is pikkel rád!- hallatták a hangjukat tovább.
-Egy pillanat!- kapta fel a dobozt. -Te pedig gyere!- indult el.
-Nem, miért mennék veled?- álltam egyhelyben.
-Talán azért, mert máshogy nem jutsz ki innen…- dobta le a dobozt a kukák mellé. -Na haladj!- fogta meg a karom, majd betuszkolt egy ajtón.
-Ez meg mi?- nézelődtem.
-Az a szomszéd ház pincéje, a másik oldalon ki lehet jutni.- mutogatott.
-Kihyun! Hova lett?- hallottuk a hangokat.
-Sietni kell.- kezdett el szaladni. - Ide!- húzott be két boroshordó közé. Egy embernek is kicsi hely volt, nem, hogy kettőnek.
-Hol van? A főnök ki lesz.
-Ne, ne áruljuk be, ha elmondjuk a kis szökését nem lesz kit szivatnunk!- nevetett valaki. A hang alapján itt álltak pont előttünk.
-De meg kell találnunk!- hallottuk a lépteket. Egymásra néztünk, majd lassan kibújtunk onnan.
-Vissza!- tologatott ismét. -Mi lenne, ha elterelnéd a figyelmüket?- nézett rám.
-Na azt már nem, nem vagyok örömlány…- vágtam tarkón.
-Bocs, csak egy ötlet volt!- tette fel a kezeit.
-Hülye vagy, így észrevesznek!- húztam vissza a kezeit.
-Ja, igaz.- nyelt egy nagyot.
-Te is hallottad amit én?- kérdezte az egyik.
-Mire gondolsz?
-Kyunghyun Hyung azt mondta, hogy amikor elvitte a szobába a táncoslányt, a főnök egy külsőst próbált rávenni pár dologra, ha értesz.- a hanglejtéséből tisztán le lehetett venni, hogy mire gondol épp.
-És szép volt?
-Franc tudja milyen volt, ismered a főnököt. Legyen fiatal és lány, a többi számára lényegtelen. Mondjuk, csak csinos lehetett, hisz külsős…- végigfutott az agyamon, hogy odamegyek és felpofozom mind a kettőt, de végül nem tettem.
-Ezek most rólad beszélnek.- suttogta.
-Nem mondod…- vágtam rácsodálkozó fejet.
-Jó, bocs. Le, bukj le!- nyomott le a földre. Eléggé bevágtam a fejem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése