Prológus

Egy hosszú és fárasztó dedikálás után nincs is jobb dolog annál, mint, hogy egy takaróba gubózva a kis teásbögrém társaságában üljek a kanapémon, és próbáljam elhitetni magammal, hogy társasági ember vagyok.

- Én ezt nem is így írtam, tönkreteszik! - kiáltoztam a készülék felé mutogatva. Soha nem bírtam elviselni, ha belerondítanak egy-egy művembe. Ez az én hatásköröm!

- Jaj, Minseo… inkább örülj, hogy feldolgozzák a könyvedet. Elvégre olvasni úgysem szeret mindenki - piszkálódott. A fekete haján izzadságcseppek folytak lefelé, most szállt le a futógépről. A szürke pólója rátapadt a testére. Eltoltam magamtól, izzadt volt, és én nem akartam olyan lenni.

- Jaj, de kedves vagy! Minek nekem utálók, ha ilyen barátom van - sóhajtottam. Szó nélkül belekortyolt az italomba, majd egy kis ideig ízlelgette, végül kiitta az egészet.

- Persze, nyugodtan...elvégre neked nincs kezed, hogy csinálj magadnak - néztem tovább a filmet. Minden apró letérést számon tartottam. Nem, nem vagyok megszállott hibakereső, de ha már át is dolgozza a könyvemet, akkor a lényeg ne változzon. De, persze, hogy változott. Értelmetlen katyvaszt csináltak a mesterművemből. Erre voltam a legbüszkébb, annyit agyaltam rajta, és ezt érdemlem?

- Nem mutatták ahogy elhelyezi a lányt a dobozban, értelmetlen lett a történet. Senki sem fogja megérteni a végeredményt - mondtam tagoltan a mondandómat.

- Ez van, kérj érte plusz díjat! - kacsintott. Pár perc múlva, már nem is volt a házban. Lehet, hogy a barátnője vagyok, de néha olyan érzésem van, hogy inkább a pénzem és a futógépem az élete.

- Hát ez meg? - vettem fel a földről az egyik könyvet. Szét volt nyílva, pont a közepén. - Piszkos játék - olvastam el a címét. Visszatettem a polcra a többi könyv közé, majd újra begubóztam a tévé elé. A filmnek már vége volt, épp a reklám ment, majd kezdődtek az aznapi hírek. Ha ráveszem magam, hogy tévézzek, tuti, hogy mindig a híreket fogom ki, vagy lehet, hogy csak azt adják egész nap?

- ” Ismét nagy sikert aratott Lee Minseo regénye. A ‘Miattad’ című könyv már délután elfogyott Seoul egész területén. Az elit negyedekben is már csak a tehetősebbek szerezhetik be maguknak. A története is igazán érdekfeszítő. Itt van velünk Park Ho Sung, aki az írónő könyveinek kiadásáért felelős. Üdvözlöm, kérem mesélne a könyvről?

- Üdvözlöm a kedves nézőket! Miss Minseo és én rengeteget dolgoztunk a könyvön. A Kisasszony képzelőereje és fantáziája nagyon sokat segít nekünk a design munkálatokban.

- A történetről mit lehet tudni? Azok akik eddig még nem tudtak belőle szerezni, azok nem tudhatnak semmit róla.

- Ah a történet. A főszereplő egy fiú, Kim Taehyung, illetve az áhított asszonya Chin Habok. Az ő viszontagságos egymásratalálásáról szól a könyv. Történik benne gyilkosság, erőszak, szerelem, mindez remekül álcázva.

- Izgalmasnak hangzik. Én személyszerint tervezem beszerezni a könyvet, bár Seoul lakossága keresztbehúzta a számításaimat.

- Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy akad egy az ön kezébe is.”

Kikapcsoltam a tévét.

- Ezt nem hiszem el! - vettem fel újra a leesett könyvet. - Emlékszem, hogy visszaraktam - tettem fel újra a polcra. A földre hullott egy lap, lebiggyesztett ajakkal vettem fel - Ez nem is ebbe a könyvbe való - olvasgattam a kiszakadt lapot.

Elmentem letusolni, mert sok volt ez egy napra. Biztos csak összekevertem a könyveket. A tűzként égető víz alatt sok minden megfordult a fejemben. Leginkább az újonnan kiadott könyvem körül forgott az agyam, mivel folytatást akar belőlem kicsikarni a főnököm, nekem pedig…természetesen muszáj teljesítenem minden óhaját. Mikor elzártam a csapot tisztán hallottam, hogy megy a tévé.

- Ah, biztos nem kapcsoltam ki… - legyintettem. Teljes nyugodtsággal léptem ki a fürdőből egy szál törölközőben, mivel egyedül élek.

-Maga meg ki a franc és mit csinál a házamban?! - ordítoztam a kanapémon ücsörgő férfivel. Ijedtemben ugrottam egyet hátra, szorosan magamra szorítva a törölközőt. A férfi felállt, magabiztos volt, mint akit meg sem lepett a dolog. Magas volt, a haja fehér volt, de nem a kor tette ezt, hanem a festék. Talán pár évvel lehetett nálam idősebb. A kezei izmosak voltak, amiket az ujjatlan trikója remekül kiemelt.

-Maga mit keres nálam?- kérdezett vissza. -Ez az én házam.- jelentette ki.

-Nem, Seoul Gwangyoung-tér 22-es tömbház 3. emelet 42-es lakás.- mondtam el a pontos címet.

-Asszonyom ez nem Seoul.- mosolyogva végigmért. -De azt nem mondta a fickó akitől vettem a házat, hogy ilyen meglepetésekre kell számítanom.

-Ki maga?- takartam el magam.

-Én Lee Hoseok, de maga a kérdéses személy.

-Hol vagyunk most?- nem válaszoltam neki, inkább kérdeztem.

-Ez itt Los Angeles!- húzta el a függönyt.

-Los Angeles? Lee Hoseok?- kezdett el kattogni az agyam. -Neked van egy időgéped?- kérdeztem reménykedve.

-Wow te honnan tudsz az…-fogtam be a száját.

-Ez a ‘Piszkos Játék’!- sétálgattam fel alá. -De, hogy kerültem ide, és ő miért van itt, és mi ez az egész?- agyaltam, valószínűleg hangosan.

-Maga jól van? Vagy hozzám beszél?- állított meg.

-Ne nyúljon hozzám!- vettem le a csupasz vállaimról a kezeit.

-Bocsánat, elfelejtettem, hogy…- köhintett.

-Hoseok! Vissza kell jutnom Seoulba, érted? Okosnak alkottalak meg, fel kell, hogy fogd.- fogtam meg én a vállait.

-Most bókolni próbál nekem egy meztelen nő?- húzódott egy pedofilhoz illő mosoly az arcára.

-Miért adtam hozzád perverziót is, Istenem!

-Hoseoknak hívnak.- kacsintott. Elfordultam, majd mikor visszafordultam, hogy beolvassak neki észrevettem, hogy az ablakban már Seoul világításai, a Karácsony miatt kivilágított tér látszódik. Egy gond volt, itt volt ő is.

-Maga tud teleportálni?- nézett szét.

-Nem, vagyis ezek szerint.- beszaladtam a szobámba, majd felkaptam valamit. Mikor kiértem ő már a hűtőmet rohamozta.

-Mikor vásárolt, elég gyér a kínálat?- vett ki egy kerek almát, majd beleharapott.

-Nem lehetne, hogy ahelyett, hogy a hűtőm tartalmát méregeti valami mást találna ki, hogy kitöltse mérhetetlen idejét?- tettem karba a kezeim.

-Miért méregessek mást?- ismét az a mosoly.

-Iste…- inkább elhallgattam.

-Amúgy nem tudna engem visszavarázsolni Los Angelesbe, folytatnom kéne a munkám.- dobta ki a csutkát a kukába.

-Ha tudnám, hogy kell már nem lenne itt.- sziszegtem.

-Ezesetben enyém az ágy!

-Mi a…- rohantam utána. -Először is ez az én házam, másod…

-Már nem, nézze az ablakot!- mutatott az ismételten Los angelesi fényeket áteresztő ablakra. -Szóval beengedne a szobámba?- nyomta le a kilincset.

-Hoseok, remélem tudja, hogy meg fogja építeni azt a gépet. Tudom, mert én úgy akartam. Viszont Seoulba kell költöznie hozzá.- bólogattam lomhán.

-Ne röhögtessen!- fogta a hasát színészien.

-Majd emlékezz rá, hogy mit mondtam, mikor tényleg megépíted.- csuktam be az ajtót.- Seoul.- néztem az ablakra. Az este további részében végig a hazámban maradtam. A biztonság kedvéért benéztem a szobába, ahol tényleg ott aludt Hoseok.

-Meg fogom tudni, hogy mit keresel itt!